long ..

nem mondom, hogy mindennap írok, és nem hanyagolom el a blogomat, mert kurvára, csak az a baj, hogy vége lett az életem annak az időszakának, amikor minden este fontos volt, hogy leírjam, éppen mi történt velem, éppen mi esett rosszul, vagy mi vidított fel. most nem tudnék két sornál többet írni, és abban a két sorban is csak az lenne, hogy 'szeretem, imádom, jól vagyok, suli oké, barátok zsír, úgyahogy megy minden'. és nem vagyok ennek a híve, mikor régebben, még zitukával több ezer szavas fogalmazásokat, bejegyzéseket firkantottunk, csak, hogy elüssük az időnket, és jól érezzük magunkat. azt mondta, hogy neki se megy már. pedig én szeretném ezt folytatni, nem akarok megválni ettől a talán egyik legjobban féltett kincsemtől, amit lassan 2 éve vezetek, és az alatt a 2 év alatt több mint 20 követőt gyűjtöttem, ami azért nem sok, de nekem nagyon jól esik, és nagy dolog. hát ugye, már akinek. nem hiszem, hogy olyan élvezetes lenne egy tök átlagos lány, tök átlagos hétköznapjait olvasgatni, nincs bennem semmi extra, ami felkelthetné az olvasók - már, ha vannak - érdeklődését. ez nem divatblog, ez nem animeblog, és még csak nem is fűződik semmilyen hobbihoz. ez csak egy napló, amit nem papírra vések, hanem bepötyögök ide, mert megosztom az emberekkel egy tök átlagos lány, tök átlagos hétköznapjait. nem akarok híres lenni, nem akarok a nagy bloggerek közé tartozni, és pénzt se szeretnék ezzel keresni. csak le akarom írni, ami éppen a szívemet nyomja, vagy örömmel tölti el. félek, hogy eljön majd az az idő, amikor már semmi időm nem lesz még két sort se írni, de azért igyekszem.

és, hogy mi is van velem?

hát, igazából a semmivel tudnám a legjobban jellemezni. levegőt veszek, eszek, iszok, pisilek, alszom, szerelmeskedek, meg ehhez hasonlók. ja, meg tanulok is. éppen most írtam meg a kémia házi dolgozatomat a cellulózról, szerintem tök jól sikerült, nem volt valami nehéz feladat, fél óra alatt megvoltam vele, és mindennel időben kész lettem úgy, hogy egyébként 19.45 körül értem haza, most 22.04 van, és bőven van időm ezt is megírni, de ha végeztem, bevetem magam a pihe puha takaró alá, az én rozoga és recsegő, de kényelmes ágyikómba. Zolival és velem minden a legnagyobb rendben, iszonyatosan jó volt ma vele lenni. nagyon szeretem, tök szerelmes vagyok. és lummm, még mindig azon vagyok ledöbbenve hogy se krisznek, se senkinek nem volt igaza, aki féltett, mert mint látjátok, együtt vagyunk, és nagyon jól megvagyunk, még ha vannak vitáink, ezt a kapcsolatot nem nevezném rossznak. ez a kapcsolat hihetetlen jó :) életem legjobb döntése volt, hogy adtam neki egy esélyt, és szerintem neki is, hogy bizonyítani akar saját magának, és nekem is. tényleg szeretem, őszintén, tiszta szívemből, és az az igazság, hogy ha akarnám, se tudnék másképp érezni iránta. a barátaim is megvannak, kicsit kiegyensúlyozottabb most mindenkivel a kapcsolatom, bár ezeket a barátságokat, hmm, hát nem mindegyiket nevezném barátságnak. de ami az, az igen is nagyon jó.

most mennem kéne, le kéne feküdnöm,be kéne bújnom az előbb említett cuki snoopy-s takaróm alá, és álmodni kéne valami szépet. rétek, meg pillangók, és medúzát vadásznék.. hmmm

1 bárány, 2 bárány, 3 bárány, 4, 5, 6, 7 ...