péntek, június 29

Ez mi?

Eltelt több, mint 5 év, azóta, hogy utoljára írtam.

Felnőttem.

Más lett minden, máshogy látok mindent, nem tartom fontosan az írást, pedig ha tudnátok... Mennyire szeretem!

Ugyanazt nézzük, mégsem ugyanazt látjuk.

5 év...
Annyi minden történt, annyi minden megváltozott, vagy nem változott, és olyan jó lenne mindent kiírni magamból ami fáj, de nem tudom, nem szabad, valami azt mondja ne tegyem, mert én jövök majd ki rosszul belőle.

22 éves leszek és most készülök összekötni az életemet azzal az emberrel,  akivel soha nem gondoltam volna, hogy össze fogom. Persze a gyűrű tán még várat, de együtt vágunk neki a világnak, hogy elkezdjünk élni. Elköltözni, összeköltözni.

Annyi minden van a fejemben, hogy talán nem is fogom ezt a bejegyzést megosztani, nem fogom senkinek megmutatni, de aztán ki tudja, végül is miért ne?

Egy beteg nő naplója, egy beteg nő fejében kavargó sok gondolat, amiket elmondani nem mer senkinek, még annak sem, akit a legjobban szeret. Fájdalom, szeretet, gyűlölet, irigység, hazugságok, mik nyomasztanak, amiket másoktól kapok.

Félek szeretetet kapni, viszont én ontom magamból.

Ilyen van?

Félek, hogy eltaszítok magamtól mindenkit, aki fontos nekem.

Ilyen van?

Félek, hogy a gondolatok egyszer testet öltenek.

És akkor megtörténik.

Azt, hogy meddig kell gyötrődnöm, nem tudom. Lehet örökké. Lehet sosem fognak békén hagyni a fejemben üvöltő démonok.

Nem ért meg senki. SENKI. Ez a legszomorúbb.

Hiába mondom el a Szerelmemnek, hogy mi van velem és miért vagyok olyan, amilyen... Meghallgatja, de nem érti... Nem tudom, mivel tudnám elmagyarázni.. Lehet, hogy nem fog menni soha és majd rájön, hogy egy őrült vagyok, aki mehet a trófeák közé és mégsem az, aki neki kell.

Lelkileg csoffadék. Testileg nyomorék.


Idővel lehet minden rendbe jön, csak légy türelmes.

S az leszek én is.


Én várok.




péntek, november 15

mindennap megy valamin a vita és kezd nagyon elegem lenni. mindketten hibásak vagyunk, ugyanolyan mértékben, az ilyen dolgok mindig két emberen múlnak. nem tehetek róla, hogy hangot adok annak ami nem tetszik. be szoktam látni, ha hibázom és rohadtul elvárom ezt fordítva is, ez így fair, de ha ennyire nem működik ez az 50-50 dolog, akkor ennek nem lesz értelme. szeretem. szerelmes vagyok belé, visszavonhatatlanul, hihetetlen,hogy tervezgetni tudok vele közös jövőt. de az utóbbi két hétben csak a kiabálás és a vulgáris szavakkal való dobálózás megy.  félek, hogy elvesztem. és ha azt akarjuk, hogy jobb legyen, akármilyen nehéz is, de mindkettőnknek kell változtatnia.

kedd, november 5

hihi

a kedvenc csokim az oreos milka.
az utcán minden tükröződő felületen megnézem magam.
szeretek alacsony lenni (160cm)
szeretem a rendet, de kupis vagyok
imádom justin timberlaket
van barátom
szerelmes vagyok
ha hazudnak, azt sosem bocsátom meg
naiv vagyok - thats why -
már nem bízom az emberekben
amúgy nem vagyok ilyen negatív
egy napom nem telik el nevetés nélkül
rock forever
nem dohányzom
szeretem az alkoholtartalmú italokat
nem mindenkinek fedem fel,hogy milyen is vagyok
szeretem a barátaimat

van egy kutyám
voltak halaim
van piercingem
21-én tattoom is lesz
17-én meg szülinapom
van egy aloe verám, de szólítsd csak verusnak.
a kedvenc színeim a rózsaszín, a lila, a fekete és a fehér
a kedvenc tantárgyam a matek (wtf)
imádok simsezni
szeretek rajzolni, más kérdés, hogy tudok-e
kiskoromban szerelmes voltam kozsóba.
nem szeretem a flegma embereket
utálom az irodalmat és a nyelvtant
rendezvény szervező szeretnék lenni
szeretnék egy pink fejest/fülest.
és egy rózsaszín naplót
imádok enni
utálom a súlyom (51kg)
és az alakom
meg az arcom.


megismertél? i don't think so.. :)