szerda, szeptember 14
hiheted, hogy vége, hiheted, hogy nem. hiheted, hogy lesz jobb, vagy nem. gondold át, hogy mit akartál megtenni, mire vetemedtél a tegnap éjjel folyamán. tényleg repülni akartál? igen? szállj repülőre. de ha az nem elég, akkor telhetetlennek foglak hinni. el foglak ítélni. mert miért ne? sőt, már elítéltelek. elítéltem, amit véghez akartál vinni, de mondd! - jó ez így neked? - segítesz magadon azzal, hogy olyat akarsz csinálni, aminek az ég világon semmi értelme? próbáld már megoldani a kibaszott problémáid, ne fuss el, ne bújj el és ki, a feladataid alól. mert ezt csinálod. és szerintem szánalmas vagy. egy vesztes. de most mégis... ha annyira ezt akartad, akkor miért nem tetted meg? mi húzott vissza? ja, hogy ő. én megértem. hisz érte mindent, igaz? természetesen, hisz szerelmes vagy, szereted őt, már nyolc egész hónapja. szállj magadba tesó, és ne sajnáltasd magad! ne süllyedj ennyire mélyre! még akkor sem, ha nem megy. próbáld meg magad összeszedni, ha nem is lesz könnyű. tedd meg érte. fontos vagy neki, és ő neked. össze fog jönni, csak akarni kell. már három hónapja gyűlik benned, ha jól tudom. miért pont most jött ki? miért nem halasztottad egy csendes estére, amikor senki nem látja, hogy mi nyomja a lelked és magadon segítesz azzal, hogy megkeresed minden probléma gyökerét, s megoldod. megteszed a kedvemért? ha nem is lesz könnyű és ha több heteket vesz igénybe. ha szükséged van rá, ne hagyd, hogy ne legyen veled. hívd magadhoz, segíteni akar neked. és te elfogadod. ha pár hétig is el fog tartani. ne engedd, hisz szükséged van rá, a közelségére, a jelenlétére.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.