back, but why?

Haha, ez vicces.. Hányszor akartam már bezárni a blogot, és hányszor jöttem vissza, hogy nem megy. 3 hónapig bírtam ki, hogy egy másik helyen írogassak rosszabbnál rosszabb bejegyzéseket, de rájöttem, hogy az nem az enyém. Nem áll közel a szívemhez. Tiszta vagány a tumblr, meg minden, de akárhogy is van, ez az én blogom, és többet nem szeretném senki miatt bezárni.

Május 24-i bejegyzésem óta zajlik az élet. Sok mindenről kell majd írnom, nem is értem, hogy miért osztom meg veletek az életemet. Milyen kurva nyitott egy ember vagyok, és mennyi bajom származik ebből..Hmmm...

Augusztus első 5 napja szenvedés volt. Vége lett egy átlátszó, undorító kapcsolatnak és ha belegondolok, milyen jó, hogy így történt. Nem játsszák ezt el velem még egyszer, tanultam ebből, jó lecke volt. Többet nem kívánok erről írni, nem akarom tovább rondítani a bejegyzést
Lola, ezentúl hallgatok rád, hiszen végig igazad volt, de persze a naivságunk.. Tudod, amit megbeszéltünk ... Pasi miatt nem fogunk soha többé összeveszni. Mert borzasztó volt nélküled. De komolyan. Nem tudtam kihez átmenni bármikor, nem tudtam, hogy kinek kellett volna elmondanom azt, ami bánt. Ott vagyok mindig érted, te ott vagy mindig értem, míg a halál el nem választ, folyjon véredért a vérem. 

Szóval ja, nem jöttem bele még ebbe az írós cuccba, pedig régen mennyit írtam. Mennyi kis novella, és szerepjáték.. Tehetségesnek éreztem magam. Megszerettem az írást. Eldobtam végül magamtól, mint más az elhasznált, ócska játékot. Ez volt az én kis mentsváram. Talán lehetne megint..

Elvesztettem egy baromi értékes embert. Kioktatott, utána megkaptam a magamét, hogy milyen szarul élem az életem. Fuckthatshit, attól még, hogy a része voltál, nem te döntesz helyettem.

Képtelen vagyok már úgy írni, mint régen...