szeretem őt.

nem akarom magamat sajnáltatni, mert annak van a legkevésbé értelme, nem tudom kifejezni, nem tudom kimutatni, hogy hogyan érzek valójában, mert annyi minden fut át rajtam, hogy mindig a duh, a rinyálás, a minden szar dolog jön ki rajtam. ma sem tudtam rendesen írni L.nak, mert az idegesség így...maga alá temette az igazi érzéseket. nem tudok mit írni.. nagyon szeretnék beszélni vele, de bárhogy is bántam vele, bármit is tettem ellene én azt megbántam. de én akkor sem azt látom megoldásnak, hogy minden elérhetőséget berekesztek, hogy véletlen se tudjak neki írni.nem, nem a neten, vagy telefonon akarom vele megbeszélni. hiányoznak a beszélgetéseink, a hulyéskedéseink. a nevetése, a minden. naiv, és gyerekes vagyok. ember vagyok, hibázom; mint mindenki.. és hibáztam. és tudom, hogy épp elég a gondod nélkulem is. rásegítettem. és sajnálom.