she

nem is tudok mit írni, annyiszor említettem már őt, de nem akarom, hogy elfeledjétek, mert én sem tudom, mert ő az akit a legjobban . nagyon imádom, és olyan boldog vagyok, hogy megint többet beszélunk, több időnk van egymásra, mint egy pár hónappal ezelőtt. elmesélhetem megint a sztorit? az elejéről? ha van időd, és/vagy kedved, olvasd el.

már több mint két éve egy szerepjátékos oldalon ráírtam egy lányra, hogy a karaktereink nem lehetnének-e esetlegesen legjobb bnők. a válasz gondolom egyértelmű.
aztán msn-en beszélgettunk, jóba lettunk, aztán feljött hozzám pestre és elkezdődött valami. valami, ami olyan erős, olyan szilárd, hogy eltörni, szétszakítani nem lehet. egyfajta kötődés, ami kialakul két ember között. de nem olyan, mint a haverok, vagy ismerősök közt. ez teljesen más. a megértés, az áldozatok amiket egymásért hozunk. a szavak nélkuli beszélgetés. olyan... gyönyörű. maga a lány is az, egyébként. a leggyönyörűbb. kívulről, és belulről. nekem ő a mindenem, akinek mindent elmondok, akiben megbízom, és nem félek attól, hogy a titkaimat most éppen kinek meséli. mert bízunk egymásban, és ez nem mindennapi. nem tudok könnyen bízni, túl sokszor basztak már át, így elég nehéz. de sikerult.

de most visszatérve, amikor először találkoztunk, érdekes módon semmilyen fajta szorongás, illetődöttség nem volt jelen, olyan volt, mintha ezer éve ismernénk egymást, nem voltak tabuk, nem szégyelltunk egymás előtt semmit, mert tudtuk, hogy bízhatunk, hogy ott vagyunk egymásnak mindig, igaz, hogy 52 km-re egymástól, de mégis mindig egyutt.

aztán én mentem le a kicsi falujába, amit nagyon megszerettem. mentunk bulizni, iszogatni barátokkal, sutögetni, bográcsozni, motorozni, kiultunk az ablakba, és lefényképeztettuk magunkat a fiúkkal, hasonlók. nem volt olyan, hogy unatkoztunk. ide-oda mentunk, tettuk-vettuk a dolgainkat, a kisebb viták ugyan mindig megvoltak, de milyen barátság az, ahol még senki nem kapott össze a másikkal. az nem olyan igazi...mert a viták után mindig közelebb kerultunk egymáshoz.

ha valakinek van egy olyan barátja, mint nekem, az becsulje meg, és ne hagyja, hogy elvesszen, mert nem fog újat találni. csak egy olyan valaki van, aki teljesen megért. nőt csak nő ért meg.

zita, boldog névnapot - egy kicsit megkésve, de az ajándékod itt van, ha nem is a legszebb írásom eddig, szívből jött.

csókszi