annyira nyomasztó, hogy holnap újra fel kell vennem az álarcot, és vigyorognom kell azoknak, akikre ha ránézek elundorodom.
nem a kinézetről van szó, hanem ami belül bujkál. az a rosszindulat, az az ellenszenv bennem egyfajta undort kell és bármennyire próbálom magam visszafogni, nem mindig sikerül.
kíváncsi leszek, hogy holnap sikerülni fog-e, annak a maszknak a viselése, és kíváncsi vagyok arra is, hogy valamelyikőjük a csöppnyi agyacskájával fel tudja-e fogni, hogy mi a helyzet?
szerintem ez az elképzelésem a füsttel együtt elszállt valahova.
mert egyikőjük sem lát attól a rohadt rózsaszín ködtől. talán egyszer kinyílik a csipájuk.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.