bitch

és igen, mint előbb említettem, felhúztam a szokásos kis álarcomat, és csak egy-két embernek adom igazán magam. akik megérdemlik. megemlítettem az egyikőjüknek, hogy valami nem oké. egy órán keresztül irkáltunk egymásnak, amíg vele kibékültem. belátta, hogy igazam van. a másik, oda se jön hozzám. meg se szólít, köszönni sem köszön. hát, ha így állunk. nekem oké, nem olyan fontos számomra, hogy ezen görcsöljek. de mégis gyötröm magam vele, hiszen - ha nem bukik meg semmiből, akkor - még 5 évig ki kell bírnom vele. ki tudja, a végén lehet, hogy meg is szeretjük egymást.
de az ilyen ellenszenv nálam nem fekszik. és még direkt húzza az idegeimet. húzhatja bármeddig, elég nyúlékonyak;)