missing

túlságosan egyedül vagyok mostanában. család nélkül. így értem.valahogy amióta már nem kecskeméten töltöm mindennapjaimat, úgy érzem, hogy kívülálló vagyok a családban. nem állnak hozzám olyan közel a rokonok, mint kéne. mindenki azt mondja, hogy olyan jókat beszélget az anyukájával, de én soha. mert képtelenség vele beszélni. úgyis vita lesz belőle. apuval meg tök más, mint anyuval. hiányzik. nagyon nagyon hiányzik. a ballagásom óta nem láttam és ha kecskeméten is van, baszik feljönni, hogy meglátogasson, mert neki fontosabb az, hogy a ribancának születésnapi 'zsúrja' van. egyszerűen rühellem azt a faszszopót. mindig el akart választani aputól, de én nem fogom hagyni. eddig nem úgy néz ki, hogy sikerülni neki, de amint észreveszem édesapán, hogy máshogy áll hozzám - negatív értelemben -, választás elé fogom állítani.  a nagyszüleim is hiányoznak. nagyon rég láttam őket, nagyon rég voltam otthon. szeretnék lemenni. és lent maradni. de nem hagyom itt Őt. Őt képtelen lennék. és Mírát sem. mert egyszerűen már féltem. minden megjavul idővel? - ha', én ezt olyan sokszor hallottam. nem javul.. ugyan olyan maradt, mint volt, sőt! - ha lehet mondani, rosszabb. és nekem mindig csak a szar jut. mindent le kell nyelnem, én nem szólalhatok meg, nem szólhatok vissza. mert tudják, hogy nekem lenne igazam. csak egyszerűen képtelenek változtatni. mert a kurva  számítógép mindennél fontosabb. remek! fantasztikus az életem!