más lett minden. más lettem, nagyon megváltoztam, valaki szerint ez jó, valaki szerint nem. valaki örül neki, valaki nem. nem tudom, hogy ki, hogy áll ezzel. én ezt látom jónak, én ez lettem, ez vagyok. régebben egy csitri kis picsa voltam. de már az sem érdekel. én most már próbálom magam elfogadni, úgy, ahogy vagyok -annak ellenére, hogy ez sosem fog sikerülni, próba cseresznye.- és, hát megosztom veletek, igen, megosztom azt, amit érzek. miért ne.? rengeteg ismerősöm olvassa néha szánalmas, néha vicces, néha átlagos bejegyzéseimet. és már nem tud érdekelni, hogy kinek mi a véleménye. engem egyedül az érdekel már, hogy mi van bennem. az, hogy másoknak erről mi a véleménye, az egy; az ő magánügyük, kettő; engem nem izgat.
elkanyarodtam a témától, szokásomhoz híven. tehát, ez egy fura dolog, ami most zajlik a lelkecskémben. egy nem kellemes érzés. egy olyan, amit még nem éltem át, de ha még jól játszódna le ez bennem, talán nem lennének ilyen stresszesek a mindennapjaim. és az a gáz, hogy nem tudok ellene mit tenni, csak várok, hogy mikor múlik el. ha egyszer elmúlik. mert valamikor el kell tűnjön az életemből. de azt, hogy mikor fog, azt nem tudom. de megváltoztatott. sokkal érettebben kezelem a dolgokat, akármilyen kis csíra vagyok még, sok mindenhez felnőttnek érzem magam, köszönhetően ez olyan dolgoknak, amiket nem kellett volna ilyen fiatalon átélnem. és ezekről én nem fogok írni, semmit. mert ez már tényleg csak rám tartozik. megváltoztatott, mindenhogy. minden téren. minden érzésem más lett, mindent máshogy fogok fel, a  fontossági sorrendem megingott, mert érzem, hogy ki az, akire tényleg számíthatok. talán még ez nem végleges, talán még nem vagyok képes feldolgozni, ami zajlik bennem, talán még nincs vége, talán...