elég magányosan vagyok mostanság. nem érzem a barátoktól sem azt a szeretetet, amit éreznem kellene, hiszen az új környezetből, ahova kerültem, nem mondhatok csak egy-két embert, aki tényleg a barátom, nem tudok másra úgy tekinteni, mintha már több éve ismerném. de félek, hogy azért, mert mindenki új helyre került, így már nem fognak velem foglalkozni, hisz' új barátok, új lehetőségek és ilyenkor mindenki más le van ejtve. rossz érzés, amikor látod, hogy fent van, de nem ír rád. mert ennyit jelentesz számára.el vagy felejtve, de te gondolsz rá, mert kíváncsi vagy, mi van vele, ugyanis számodra még egy barátot jelent. de neki te már csak egy strigula vagy, egy haver. és én ezt nagyon nem kívánom senkinek, hogy át kelljen ilyet élnie. a magány egy furcsa dolog, mert nem lehet kontrollálni. akárhogy is próbálom, egyszerűen nem megy. egy különös érzés, amely negatív irányba halad. a végén már te sem tudod, hogy ez most mit akar jelenteni. félsz, de mégsem. szomorú vagy, vagy mégsem? megéri egyáltalán, hogy az ilyen 'ál-barátok' miatt koptassam a körmöm, egy rohadt billentyűzeten? nem.okcsá.