ummm

azon gondolkoztam, hogy miért más, ha társaságban van? mindenki más, ha több ember körülveszi. de ő teljesen megváltozik. mintha csak egy haverja lennék. szeretem, hogy a kapcsolatunk nem csak a nyalifaliról szól. nem értem, hogy ha más is ott van velünk, miért vagyok elhanyagolva, úgy érzem, mintha nem is lennénk együtt. fogja ugyan a kezem, de nem olyan. teljesen más.  és az is nagyon bánt, hogy; mivel nem egy a baráti társaságunk, így olyan kívülállónak érzem magam. olyannak, aki megtilt neki mindent, de én ezt nem csinálom. én nem vagyok olyan. ő azt mondja, hogy tiltsam meg, ha nem látom jónak. valamiért azonban mégsem vagyok rá képes. szerintem azért, mert senki sem szereti, ha megtiltanak neki valamit. én is utálom. ezért nem teszem ezt senkivel. félek, hogy az állandó kiborulgatásaimmal az agyára megyek és meg fog unni. félek, hogyha elkezdődik a suli, egyre jobban elhidegülünk egymástól. nagyon szeretem. SZERELMES vagyok. és tőlem ez nagy szó. hisz' már  lassan nyolc hónapja az vagyok. na jó, talán nem, mert az ember nem szeret valakibe bele csak úgy, első látásra. ez hülyeség. előbb meg kell ismerni, akit kedvelsz. ahhoz, hogy szeresd, hogy szerelmes legyél belé, el kell telnie egy bizonyos időnek.

ez mindenkinél más. szerintem. én körülbelül a harmadik hónap után éreztem, azt a fura, bizsergető érzést, hogy amikor rád néz, azt érzed, Ő az és akkor nincsen senki más a világon. én nem gondolom azt, hogy ez egy rövidtávú kapcsolat. nyolc hónap. hogy lenne az? nem érzem azt, hogy el kéne hagynom őt..SŐT! én nem akarom elveszíteni, Ő a mindenem. nem is tudom, mi lenne velem nélküle. nagyon szeretem és máshogy nem tudom magam kifejezni. ha nem látom egy napig, eltölt a hiányérzet, mintha valami nem lenne velem.. tudjátok, milyen az.. nos, ez esetben valaki. és tőlem most nézhetsz hülyének édesem, de ilyen vagyok. egyszerűen megbolondulok érte...