mindig is csodát akartam tenni. még most is. de valamiét sosem jön össze. ennyire átlagos, semmilyen lány vagyok? csoda.. egyáltalán miért is hiszek bennük? nem történt velem még egy sem. várok pedig már rá, 15 éve. de semmi. nem kéne talán várni? akkor megtörténne? hirtelen, kopogás nélkül betör az ajtón és felforgat minden fenekestül? milyen lehet?  de nem értem, hogy minek töröm magam ezekkel a hülyeségekkel, ha lényegében semmi értelme. vajon lehet csodát tenni? met ha igen, akkor most az lett a célom. mindegy, hogy mi az, mindegy, hogy milyen formában. és ha majd sikerült, akkor büszkén mondhatom, hogy ezt is elértem.

csak nem vagyok én olyan rossz ember.. vagy mégis? hazudtam már.. megbántam. félretettem sokszor a büszkeségemet és bocsánatot kértem. pedig nem szoktam. ne nézzetek ilyen életkedv nuku-csajnak amúgy, mert ilyeneket írok. egyáltalán nem vagyok az. csak most ez van bennem hirtelen, amit le tudok írni.. hmm.. írni. pedig mennyivel jobb ezt megosztani egy baráttal, aki meghallgat, aki segít. lehet, hogy én nem vagyok elég nyitott feléjük? lehet, hogy mindenkinek ki kell húznia belőlem mindent? hát, nem tudom.. rég olvastak be nekem a faszságaimról, de szerintem ideje lenne. hogy ki tudjam őket javítani, és mert hajt a kíváncsiság. hamar megöregszem? segáz. van ez így...

na csók.