:/

semmilyennek érzem magam mostanság. hogy miért? hmm.. nem keres senki. mindenki mondja, hogy szeretne velem találkozni. de nem keresnek meg, nem mondanak időpontot, semmit. akkor talán mégsem hiányzom nekik. elvesztem. valahol a süllyesztő alján megtaláltok, majd felkiabálok, hogy 'hello, még én is itt vagyok!' .. de talán már nem is halljátok, úgy eltűntem ott legalul és még alább. miért kezd a bizalmam elveszni? nagyon nehéz. az, hogy tudjak valakire úgy támaszkodni.. olyan igazán. a titkaimat nem merem még mindig senkinek elmondani. mást mutatok. mosolygok, de nincs minden rendben. gáz ez így. szerintem. persze, ide leírom. de amúgy nem lenne merszem elmondani bárkinek is, hogy mi nyomaszt. sok érzelmet elfojtok, bár egyet ma sikerült elég rendesen kimutatnom.. a féltékenység. mindig is féltékeny típus voltam. de ez egészséges, mindenkiben benne van. de lehet, hogy kezd betegessé válni, amiket én gondolok magamban? mert szerintem igen. majd megpróbálok változtatni rajta. miért van olyan, hogy féltékenység? sokkal jobb lenne nélküle. nekem olyankor adrenalin szintem az egekbe szökik. és szomorú leszek, meg mérges. akkor nem akarom, hogy bármi is történjen. álljon meg az idő és maradjon úgy. akkor megnyugszom...

na csók.