. . .

ma eléggé fura napom volt. először olyan jó volt minden, aztán jött ez, meg az, meg hall az ember ilyet és olyat. és én, a naiv kis rékuci, mindent elhiszek mindenkinek, holott tudom, hogy nem szabad. és akárhogy próbálom, nem megy, hogy ezen változtassak.
ma volt az első olyan kijelentésem, amit még soha nem mondtam senkinek, amit még senki nem halhatott tőlem. 'bízom benned' expect zita, de az más <3 100%-osan. mert úgy érzem megérdemli. azok után, amiket kapok tőle, amiket nyújt nekem, amilyen érzésekkel rendelkezik felém, az felbecsülhetetlen.

és amit én érzek, az is felbecsülhetetlen. mondhat tőlem bárki bármit, szarok rá, mert nem fog foglalkoztatni. mert boldog vagyok, és nem hiszem el, hogy van, aki ebbe soha nem nyugszik bele.  pedig ideje lenne, mert én ezt az érzést 'olyan mélyen a lelkembe égettem, hogy azt senki nem veheti el tőlem. tőlünk.' 

és ennél jobb nincs !

már 2,5 hónapja.