bye my dear!

el fog menni. egy fél hónapig nem fogom látni. már most iszonyatosan hiányzik, és nagyon nem várom az estét, ugyanis jönnek érte. és el kell mennie. pedig ő egyáltalán nem akar. tudom,hogy nem akar. mondta, hogy nem akar. mert már volt sokszor,és unja. és nem akar engem itthon hagyni. de most ez van. jövőre jobb lesz, jövőre együtt megyünk, szerelmem!

idegesít,hogy az apja nem tudja többnek látni őt, mint egy 5 éves. oké,hogy a fia meg minden, neki mindig gyerek marad, de az aquaworldben is odamegy hozzá, és mondja, hogy 'gyere halacskázzunk' meg kb percekig ölelgeti, neki meg ég a feje. már nem 5 éves, hanem 17. sok a különbség, és máshogy kell kezelni. nem úgy, mint egy óvodást. sajnálom őt. de beszélni fog az apjával.. mondjuk nem erről,hanem arról,hogy jövőre együtt megyünk, nem nélkülem.
amit most írtam, arról még drágám sem tud, szóval itt az ideje, hogy beszéljek vele.. mert látom rajta, hogy nem tetszik így neki. akkor változtasson. mert ez nincs így rendjén.

xoxo