miért van az, hogy minden amibe belekezdek, abból sosem sül ki semmi jó. minden szar lesz, és még szarabb. minden amihez hozzáérek, minden amibe beleszólok, minden baráti kapcsolat. nem ápolom jól a barátságokat, kérlek taníts mester, had ihassam ifjú padavanként szavaidat. nem alakultak ki tartós barátságaim, kettőben biztos vagyok, nem tudnám őket csak úgy eldobni, mint egyes emberek akik még ismeretlenül is bff-nek tartottak, de ezzel az a baj, hogy egyszer mindenki kimutatja a foga fehérjét, amivel még nem találkoztam soha. és akkor puff, annyi. túl naiv vagyok. és nem tudok változni. pedig kell. kell. kell.
ha úgy vesszük, nem vagyok a legjobb passzban. a tanulás nem megy már annyira jól, túl sok a probléma körülöttem, a családdal, mindennel. minden szar, semmi nem jó. nem érzem, hogy boldog lennék, mert nem vagyok az. egy nevetés, egy mosoly lehet hamis.nem láthatja mindenki, hogy mi rejlik mögötte, mennyi gyötrelem, mennyi fájdalom, amin átestem. -nem sajnáltatom magam. egyszerűen csak tisztában vagyok azzal, hogy nem mindenkinek az anyját verték régen, nem mindenkinek váltak el haragban a szülei, nem mindenki látja az apját körülbelül 3-4 havonta. nem mindenkinek okoz gondot, hogy mit vigyen enni az iskolába. mert tudod, nagyon sűrűn megesik velem, hogy semmit nem tudok vinni. egyszerűen azért, mert nem tudnak nekem pénzt adni.
alright, többet nem kell, hogy megtudjatok rólam, az így levont képetek biztosan egy csöves lányt ábrázol, kiröhöghettek, csak ne sajnáljatok. nem kell, nincs rá szükségem.
semmire nincs már szükségem.
belefáradtam.
már nem bírom itt tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.