annyira szeretem. úristen. hihetetlen. volt, hogy elgondolkoztam azon, hogy tényleg szeretem-e, de mindig arra jövök rá, hogy igen. de miért gondolkozok el egyébként ezen? talán magam sem tudom felfogni, hogy te jó ég szerelmes vagyok.
én mindig féltem, hogyha nekem barátom lesz, az majd meg akar dugni, és aztán elhagy. mivel nekem folyton ezt mondták, még szép, hogy be voltam kakálva. aztán elkezdtem vele beszélgetni, aztán találkoztunk, végül megcsókolt a kapualjban. és azóta szeretem, nem vagyunk olyanok mint a mostani párok, tök más az egész. olyan, mintha harminc éve házasok lennénk. szeretem. omygod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.