egy picit pihennem kéne. lehet, hogy már lefekszem kilenckor, és fél tízkor már javában durmolok, de panaszkodom. mert nem jut elég időm mindenre, és mindenkire. a délutánjaimat a barátommal töltöm, vagy a barátaimmal. ha barátokkal vagyok, úgy elsuhan az idő. az egész egy percnek tűnik. amióta viszont együtt vagyok olivérrel, nem csak az órák peregnek gyorsabban, hanem a napok, hetek, hónapok. mindjárt tizenkét hónapja boldogítjuk egymást<3
mindenki gratulál, és, hogy húú, az milyen sok.  nekem nem tűnik annak. mintha csak tegnap lett volna, hogy először találkoztunk. na de most ez nem annyira fontos.
van ez a lány. akárhányszor rápillantok, elkap a hányinger. és tudom, hogy nem kéne foglalkoznom vele, de lehetetlen, ha egy légtérbe vagy vele. persze, ő nem olyan mint én. egyedül, egymagában csendben elvan. én nagyon társasági ember vagyok. zavar, ha nem törődnek velem. de most valamiért kezdek kissé elszakadni mindenkitől. megtalálni a helyem. félelmetes, hogy milyen vagyok.
voltunk ma a jysk-ben, néztünk ágyakat, szekrényeket. alig várom már, hogy megkapjam az új ágyat. aztán ha végzek a hajátalakításommal, gyűjtünk a szekrényre. ahww, de jó lesz.