i need this please..

tudom, hogy szünet van, és tudom, hogy most kéne pihennem, de egyszerűen nem jut rá időm. nem, nem, nem. egész nap itthon vagyunk, elmegyünk erre-arra, de ez nem pihenés. nem az egész napi alvásra gondolok, hanem a nyugalomra, hogy ne kelljen a másik szobából átszűrődő zajokra felébrednem, ha ledőlök pihenni, hogy ne arra keljek fel, hogy mindkét ajtómon dörömbölnek, vagy üvöltöznek, vagy akármi. kuss legyen már! elegem van, az idegeim pattanásig vannak feszülve. nem beszélve arról, hogy jövőhét szombaton jönnek fel mamáék, és jól ki akarja osztani anyut, hogy hogy viselkednek velem. a vicc ebben az, hogy semmi az ég világon nem fog változni, akármit is a fejükhöz vág. csak engem fognak lehordani, hogy mit képzelek megint magamról. SOK! érted? kibaszottul sok már..