beteg vagyok. és megint azt érzem, hogy az lesz, mint múltkor. le fogok maradni valami olyan fontos dologról, ami számomra értékes. ugyan ez volt akkor is. lehet, hogy nem tettem szóvá. de minek tegyem szóvá? - úgysem érdekelne senkit, hogy nekem mi az ami számít, és mi nem. bármennyire is fura, én szeretek bejárni a suliba. nálunk nincsenek kirekesztések, lepicsázások. tényleg olyan, mintha egy nagy család lennénk. igaz, hogy klikkesedve, de mégis együtt. veszekedésre nem volt még példa. szeretem azt a közösséget. szeretem a mindennapos röhögéseket, szeretem, ahogy az őrületbe kergetjük Sztankovszky tanárnőt, szeretem, amikor az ofőnkkel elmegy a fél óra azzal, hogy beszélgetünk. szeretem, hogy mindenki kedvel mindenkit. szeretem, hogy nem kerültem alkoholista - drogos társaságba. és a dohányosok száma sem emelkedett 5 fő felé. egyszerűen jól érzem ott magam, és ha tehetném, tök jó lenne, ha még hétvégéken is találkoznánk. csak nem olyan egyszerű, mert rengeteg mindenki bejárós. én meg nem éppen. szóval így kicsit bonyolult lenne ezt összehozni. mindegy... a lényeg, hogy szeretek mindenkit, és remélem nem maradok le semmi érdekesről..