emlékek. újból és újból eljönnek. kezeimben tartom a régi fényképeket, amiket a múlt lassan felemészt. mindenhez kötődik egy-egy ember. nehéz elmenni amellett, hogy ők az életemnek részei voltak. fájó és kevésbé kellemes dolgokat idéznek fel bennem, a könnyen az arcomon végigfolyik, kezeim remegnek. mintha reumás gondjaim lennének.
olyankor akadnak olyanok is, amelyek gyönyörű, csodálatos érzést ébresztenek bennem. Ti még velem vagytok! hallom magamban, azt a hangot. És velem is lesztek! bármennyire is köszönöm, nem fogom kimondani. csak azoknak, akik érdemesek rá. túl büszke vagyok ahhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.