nem aludtam semmit. na jó.. két órát, de ahhoz képest nagyon jól bírtam, bár most kezdek álmos lenni. reggel.. vagyis inkább hajnalban, negyed hatkor vanda felkelt és felkeltem énis. megpróbáltunk visszaaludni, de nem ment. tehát, tegnap dél óta fent vagyok. nagyon elfáradtam mert sok programunk volt ugye. szerintem, ma korán fekszem. 

amúgy, tegnap reggel a húgom leesett a székről és egy napon keresztül sírt, hogy nem tudja megmozdítani a vállát. ma átjött hozzánk, mert az apja a nap huszonnégy órájában üvöltözik vele, így gondoltam nálunk majd jobban érzi magát. így is lett, aztán amikor odébb akartam rakni, elkezdett sírni,a  vállát fájlalta. felhívtam anyut, mondtam neki, hogy míra nem tudja megmozdítani a vállát. erre, az apja (aki nem az én apám, hanem anyu férje) felháborodva beront, hogy mi az, hogy nem tudja megmozdítania  vállát, miért mondom ezt anyámnak.. a válaszom erre az volt, hogy mert bömböl és fáj neki. szóval kiküldtem a szobámból. anyu hazaért, és elmentek dokihoz, aki beküldte hugit a kórházba, mivel zöldgally törése van. szerencsére nem gipszelték be, nem csináltak vele semmit. 

kezdem kurvára unni, ami itthon megy. a folyamatos üvöltözések, a sírás, a veszekedés. és csodálkoznak, ha könnyen kiborulok és nem éppen olyan hangnemben szólok hozzájuk, amilyenben ők azt elvárják ( és ezt most nem a szülőkre értem). én törekszem arra, hogy ez ne így legyen. próbálom ezeket változtatni, de nekem nem megy egyről a kettőre. nekem csak egy kis időre van szükségem, amíg leülepszenek a dolgok. és egy kis békére. 

NA CSÓK.