i dont wanna!

kíváncsi voltam, mikor jön el az, amikor lebaszom a telefont. kíváncsi voltam, mikor jön el az, amikor inkább mást. kíváncsi voltam, mikor jön el az, hogy teljesen kiborulok. kíváncsi voltam, mikor jön el az, amikor odáig fajulnak a fejemben a pillanatnyi érzelmek, gondolatok, hogy úgy gondolom, nincs tovább, ennyi volt. nem megy, nincs már erőm. kimerültem. kíváncsi lennék, hogy eljönne-e akkor is, ha már nincs bennem kitartás, ha már nem vagyok ugyanaz, ha valami megváltozik és nem a szokásos dolgok mennek. nem azok, amik szoktak. hanem..mások.
mert ma ez mind megtörtént. megtörtént de el akarom felejteni. elfelejteni ezt a napot, mintha ez kiesett volna az életemből. de nem megy, mert azt érzem, hogy nem tudja, most mit gondoljon rólam, rólunk. talán megerősödött az ami köztünk van és napról-napra csak erősödik, vagy pont az ellentettje? folyton folyvást gyengül a kötelék? mi játszódhat le benne? mit érez? mit gondol?
oda jutottam, hogy elmegyek innen, pontosan 89 km-rel odébb, kecskemétre. DE NEM MA! - és nem is holnap. nem.nem.nem.nem.nem. egyszerűen nem menne az, hogy elviseljem a hiányát. képtelen lennék rá. ELKÖTELEZTEM MAGAM. és most hülyének nézel igaz? -  tudtam! - de valahogy.. LESZAROM!